Harris a Skóciához tartozó Külső-Hebridák legnagyobb szigetének déli része. A sziget északi részét Lewis-nak hívják. Bár a két név egyazon sziget két részét jelöli, mégis „Lewis-sziget” és „Harris-sziget” néven hivatkoznak a területekre. A sík, termékenyebb Lewison él a Külső-Hebridák lakosságának 75%-a és itt fekszik az egyetlen város, Stornoway. A sziget déli részén, tehát a Harris-szigeten, Tarbert településén egy zárt kis közösség él, melynek népessége az elmúlt ötven évben felére csökkent - köszönhetően a fiatalok elvándorlásának. Ez a szomorú tény inspirálta Anderson „Burr” Bakewellt, hogy létrehozzon egy lepárlót, amely generációkon átívelve teremthetne munkalehetőséget a helyi fiataloknak, így a tendencia végre megfordulhatna. E mellett hitte, hogy a sziget ritka és megfoghatatlan szelleme palackozható és megosztható a világgal.
Ginjük alapnövénye a helyben termő, kézzel begyűjtött sugar kelp, azaz cukormoszat (Saccharina latissima). Ezt egy helyi búvár és tengeri moszat szakértő, Lewis Mackenzie tavasszal kézzel válogatja a rejtett víz alatti erdőkből, mielőtt azokat helyben szárítanák. Az alapnövényt nyolc másik összetevővel egészítik ki: az elmaradhatatlan borókabogyó, koriandermag, cassia-kéreg, angelikagyökér, fahéj, narancs, grapefruit és egy titkos fűszerkeverék. Ízét lágyítja az a friss, alacsony ásványianyagú esővíz, amely az Abhainn Cnoc a ’Charrain közeli forrásból áramlik.
Helyben, kézzel palackozzák és címkézik, majd parafadugóval zárják le. Végül minden egyes palackra kézzel ragasztanak fel egy zárószalagot, amelyen a főzde földrajzi koordinátái vannak. Ez garantálja, hogy valóban egy Harris gint tartunk a kezünkben.
A gin többek között a Scottish Gin Award megmérettetésen 2017-ben aranyérmet kapott, ugyanitt a főzde 2018-ban az év skót lepárlója lett. Komoly elismerések egy ilyen fiatal műhelynek!
